2025-06-05 14:47
Spagetti, penne, lasagne és cannelloni – nem egy olasz étterem étlapjáról van szó, hanem a világ egyik legkülönlegesebb mérnöki versenyéről. A Neumann János Egyetem csapata idén először indult a Tésztahíd-építő Világbajnokságon – és rögtön komoly eredményt ért el.
A 10. Jubileumi Reccs Tésztahíd-építő Világbajnokság nem csupán technikai tudást, de kreativitást, türelmet és mérnöki precizitást is követelt a résztvevőktől. A Neumann János Egyetem csapata először mérettette meg magát a különleges nemzetközi versenyen, és közel 85 kilogramm terhelést elbíró híddal hívták fel magukra a figyelmet. A híd megtervezése és kivitelezése alig néhány hét alatt zajlott le, de a szűk határidő ellenére a hallgatók és felkészítőjük példásan helyt állt. A projekt nemcsak szakmai tapasztalatot, hanem valódi csapatmunkát és mérnöki gondolkodást is igényelt – az NJE mérnökhallgatói pedig mindháromban jeleskedtek.
Kozák Emese, a Neumann János Egyetem mérnöktanára tavaly augusztus óta erősíti a Gyártástechnológiai Tanszék Kutatócsoportját. Az eredetileg gépészmérnöki végzettségű szakember jelenleg mesterszakos hallgató is az egyetemen, Szerszám- és célgéptervezés specializáción.
A tésztahíd-építés története áprilisban kezdődött, amikor Emese felkérést kapott arra, hogy állítson össze egy csapatot a közelgő, májusi világbajnokságra. A szűk határidő ellenére sikerült négy lelkes gépészmérnök hallgatót verbuválnia, akik rögtön belevetették magukat a munkába. A motivációval nem volt gond – és szükség is volt rá, hiszen hatalmas feladat állt előttük.
A hídépítés folyamata 3D-s tervezéssel indult, az első modellek az Inventor szoftverben készültek. Többféle koncepciót is megvizsgáltak: utánajártak, hogyan épültek a korábbi világbajnok tésztahidak, és mely elvek alapján váltak különösen teherbíróvá. Ezeket a megoldásokat modellezték vissza digitális formában.
A 3D-s tervezés számos előnyt kínált. Többek között lehetőséget adott véges elemes szimulációk futtatására, amelyek segítségével különböző szerkezetek viselkedését tudták összehasonlítani azonos terhelési feltételek mellett. Bár a tészta pontos mechanikai tulajdonságait ezúttal nem vizsgálták, a szimulációk így is jól mutatták, hogy egy-egy szerkezet milyen típusú és mértékű feszültségeket visel el. Emellett a 3D-modell gyakorlati haszonnal is járt: sablonként szolgált az építéshez, ami jelentősen megkönnyítette a megvalósítást.
A verseny szigorú szabályai szerint a híd tömege nem haladhatta meg az 1000 grammot. Az építés során többféle tésztatípust használtak: a boltíveket cannelloni és penne alkotta, a húzóelemekhez spagettit alkalmaztak, míg az útfelületet lasagne lapokból építették meg.
Az építési folyamat rendkívül időigényes volt – nem egyszer éjszakába nyúlóan dolgozott a csapat a híd megvalósításán. Mindez azonban meghozta gyümölcsét: a verseny napján kiderült, hogy a Neumann János Egyetem csapata által készített híd közel 85 kilogrammnyi terhelést bírt el. Bár ez az eredmény végül nem ért dobogós helyezést, a résztvevők rendkívül büszkék voltak arra, hogy ilyen rövid felkészülési idő alatt, az egyetem történetében először indulva ilyen szép eredményt tudtak elérni.
Kozák Emese külön köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik akár egy jó szóval is hozzájárultak a projekt sikeréhez. Liska János és Bognár Adrián a tanszék 3D-s technológiájának használatában nyújtottak nélkülözhetetlen segítséget, Földházi Anita az adminisztratív ügyintézést segítette, míg a Henkel Loctite csapata kiváló minőségű termékeivel és rugalmasságával járult hozzá a versenyre való felkészüléshez.
A versenyen részt vett csapattagok: Mikus József Dániel, Nagy András, Vigh Csaba Tibor és Kurta Norbert István voltak.
.png?r=6f858ff6a9bd1379dadf55e200c3de94)