2024-09-11 09:38

Madarász Dóra, a Neumann János Egyetem hallgatója, jelenleg a Gazdaságtudományi Kar MBA szakos hallgatója, hamarosan pedig megkezdi tanulmányait a GAMF Műszaki és Informatikai Kar mérnök-informatika szakán is. Dóra a válogatott színeiben összesen 157 versenyen 591 mérkőzést játszott, ebből 352 alkalommal távozott győztesen az asztaltól. 

Dóra a válogatott színeiben összesen 157 versenyen 591 mérkőzést játszott, ebből 352 alkalommal távozott győztesen az asztaltól. A legjobb ranglistahelyezését 2019 augusztusában érte el, akkor 57. volt. Csapatban kétszeres Európa-kupa-győztes, de szerepelt a tokioi és a párizsi olimpián is.

Mikor kezdődött a sport iránti szenvedélyed? 

Egészen kicsi voltam, amikor a nevelőapukám elvitt teniszezni, ehhez azonban nagyon lusta voltam, így kipróbáltam az úszást, de ez sem tetszett. Mikor első osztályos lettem, kiderült, hogy az osztálytársam apukája nevelőedző a Kecskeméti Spartacus Sportkörben és nekünk is volt ismeretségünk az asztaltenisz kluban, így azt gondolom, hogy megvolt írva a jövőm. Már első osztálytól nagyon szorgalmasan sportoltam, ezért 14-15 évesen már a felnőtt válogatottban játszottam, sőt 16 évesen már felnőtt Európa Bajnokságra vittek. Nagyon sokat köszönhetek az edzőimnek, Türei Ferencnek és Szily Györgynek, akik nemcsak támogattak, tanítottak, hanem hétvégéket és ünnepeket is feláldozták azért, hogy én napról napra egyre jobban teljesítsek. 

 

Rengeteget versenyeztél ez alatt több mint két évtized alatt, mikre vagy a legbüszkébb? 

Az ifi korosztály 3 évig tart és én már a legelső évben az Európa Bajnokságon elődöntőt játszottam. Ez olyan nagy dolognak számított, hogy azt sem tudtam, mit keresek ott. Viszont mindent beleadtunk, így négy versenyszámból, mind a négyből hoztunk el érmet, sőt vegyespárosban meg is nyertük. Ugyanebben az évben az Ifjúsági Világbajnokságon lettünk második helyezettek. 18 évesen, amikor kiöregszünk az ifi korból, a felnőtt korosztályba kerülünk át. Ebben a korosztályban női párosban bronzérmesek voltunk egy holland lánnyal, akivel az ifit is végig versenyeztük. Visszaemlékezve ezekre az évekre, elmondhatom, hogy nagyon sikeres és meghatározó éveket tudhatok magam mögött. 

Mindezek mellett úgy gondolom, hogy a legnagyobb siker az volt, amikor a tokiói olimpiai kvalifikáción legyőztük Portugáliát. A csapattal történelmet írtunk, hiszen először jutott ki magyar asztalitenisz-csapat az olimpiára. 

 

Egy átlagos ember életében nagyon ritkán fordul elő, hogy kijut az olimpiára, neked pedig már kettő is megadatott. Hogy élted meg ezeket a sikereket? 

A 2020-ban megrendezett tokioi opimpia azért volt nagyon különleges, mert egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Viszont nagyon nehéz kvalifikálódni és az olimpiát megelőző másfél évben folyamatosan toppon kell lenni, ezért nagyon megterhelő volt az az időszak, amit csak nehezített a világjárvány. Tokioban közönség nélkül játszottunk, nem mehettünk sehova és mindennap teszteltek minket. 

A 2024-es párizsi olimpiát ezért teljesen máshogy éltem meg. Rengeteg ajándékot kaptunk, csodálatos környezetet teremtettek a sportolóknak, csak annyi volt a feladatunk, hogy a sportra koncentráljunk, de mindezek mellett a legjobb érzés az volt, hogy olyan sportolókkal találkozhattam, mint Rafael Nadal vagy Carlos Alcaraz. 

A Magyar Házban Szilágyi Áronnékkal, a női és férfi vízilabda válogatottal és az úszókkal is összefutottam. Fantasztikus élmény volt. 

 

A profi sportolóknak azért a csillogás mellett a negatívumokkal is szembe kell nézni. Milyen nehézségek adódtak az elmúlt évek alatt? 

Nagyon átalakult a sportág, ami azt jelenti, hogy csak akkor lehet elől maradni a világranglistán, ha minden héten versenyzel.  Ez azonban fizikailag és lelkileg is nagyon kimerítő. Az elmúlt egy évben rengeteg gyulladáscsökkentőt szedtem, hogy egyáltalán fel tudjak kelni az ágyból. A sok gyógytorna és a tanulás mellett pedig a testem már nem bírta a megterheléseket. Ezért hoztam meg azt a döntést, amit már a tokioi olimpia után is fontolgattam, hogy lemondok. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a civil élet tovább tart, mint az élsportolói élet, ezért úgy döntöttem, hogy én most az előbbit választom. A Kecskemét és a Budaörs adta sport lehetőségeket kihasználom, áthelyezem a hangsúlyt a civil karrier építésére, és két szakon folytatom tovább tanulmányaimat a Neumann János Egyetemen, ahol szintén nagyon sok támogatást kaptam, amiért szeretnék ezúton is köszönetet mondani.